Volt szerencsém - vagy éppen szerencsétlenségem - megnézni a hét végén egy filmet.
A film címe, a Szállító 3. Nem, nem egy nagyon elgondolkodtató történet. Viszont látványos, meg hangos...én kb. ennyi. Talán azért tetszik még, mert Franciaországban játszódik...legalább is, egy része.
No, de lássuk a filmet. A történet nem nagy durranás, van helyette benne elég másfajta durranás - robbanás. A szállító megkapja a koordinátákat, hová kell szállítania a rakományt, ami 2-3 fekete táskában lapul. A cél: Budapest!
Kisebb - nagyobb megpróbáltatások után, főhősünk és kísérője (egy vörös hajú pulykatojás csaj) megérkeznek hozzánk. És itt jön a kérdés; kik azok a magyarok, kik is vagyunk mi, a nyugat szemében?
Lássuk! Hogy nem jártak még a készítők Magyarországon, az rögtön kiderül a filmből. Olyan hegyi úton megy az autó, ami biztosan nem nálunk van. Az aszfaltcsík szélén fehér szaggatott vonal van, ami szintén nem jellemző az itteni utakra. Arról nem is beszélve, hogy nincsenek kátyúk, ami ugye Hungarikum! Főhősünk megáll egy piacon. A piacot nem ismertem fel, igaz, nem vagyok piacra járós. A piacon mindent árultak, és semmit! Olyan dolgokat, amit nálunk nem. A piacon csupa télikabátos, rosszarcú ember volt, akár az eladókat, akár a vásárlókat láttuk. Ez azért is érdekes, mert egyébként a filmben nem volt tél, de még csak rossz idő sem....
Út közben, megállnak egy benzinkútnál. A benzinkutas természetesen török volt, mint az ugye teljesen általános nálunk....vagy mégsem? 150 évig itt voltak, de most nem sokat látni. Németországban több van....
Azért megpróbáltak néhány magyar dolgot is becsempészni a filmbe. A benzinkúton mindenhol Chio chips volt, ami ezek szerint olyannyira magyaros, hogy nem lehetett kihagyni. A fekete táskákban, amelyek elvileg a szállítmányt rejtik, Szaknévsorok vannak.
Hát, ennyi volt a magyar kb. a filmben.
Nekem csak az jutott eszembe, vajon mit hisznek rólunk a "fejlett nyugat"-on?
